A Vodafone felelősségvállalás Főállású Angyal 2011 pályázata 2011. június 30-án lezárult, ezzel együtt a jelentkezés és a szavazás is.
Először is szeretném itt is megköszönni Mindenkinek a szavazatokat!
Mi is volt ez?, hogy megmaradjon az utókornak is:
„A PÁLYÁZATRÓL
A Vodafone idén is kiválaszt 3 Főállású Angyalt, akik egy éven keresztül egy civil szervezettel dolgozhatnak együtt egy olyan ügyért, amely segíthet abban, hogy élhetőbbé tegyük a minket körülvevő világot.
Ehhez minden segítséget megadunk nekik: fizetésüket egy éven át mi biztosítjuk, így az Angyalok teljes mértékben programjuk megvalósítására koncentrálhatnak.
A PROGRAM LEÍRÁSA, A PÁLYÁZAT TÁRGYA
A Program egy olyan támogatási program, amelyet a világ egyes országaiban jelenlévő Vodafone alapítványok vezettek be, illetve működtetnek saját országukban. Az Alapítvány, támaszkodva a Vodafone csoporton belüli tapasztalatokra, Magyarországon negyedik alkalommal kívánja meghirdetni a Programot (korábbi neve: Többet érsz).
A Vodafone Magyarország Alapítvány lehetőséget kíván biztosítani olyan magánszemélyeknek, akik vállalják, hogy szaktudásukkal egy éven keresztül segítik az általuk kiválasztott nonprofit szervezet munkáját, és elhivatottságot éreznek az iránt, hogy 12 hónap alatt megvalósítsanak egy konkrét projektet a kiválasztott szervezetnél.
A Program keretében az Alapítvány lehetővé teszi az egyedi nyertesek (a „Nyertes”) számára, hogy meghatározott közhasznú, közérdekű, illetve jótékonysági feladatokat ellátó szervezetnél (a „Szervezet”) dolgozzanak teljes munkaidőben egy évig, meghatározott feladat, illetve terv teljesítése érdekében, oly módon, hogy az Alapítvány ehhez pénzügyi támogatást nyújt az adott Szervezetnek. Az Alapítvány a Nyerteseket nyilvános pályázaton (a „Pályázat”) választja ki a részvételre jelentkezők közül (a „Jelentkezők”), a részvételi jelentkezések és pályázatok (a „Jelentkezések”) tartalmi értékelése alapján.” – írta ezt a Vodafone.
Én is pályáztam. Nagy örömmel csináltam! Nagyon azonosultam a pályázattal.
(http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?ref=bookmarks)
Ide is leírom, hogy itt meglegyen teljesen:
Projekt neve: Mosolygós dolgozó ÉDESANYÁKÉRT
Mi a projekt célja?: Nők, Anyák részére a világunkban egyre nehezebb összeegyeztetni a családot a karrierrel!
Ebben szeretnék segíteni, hogy a munkahely, annak megtartása, vagy megtalálása ne a gondok között szerepeljen!
Miért választottad ezt a témát?: Anya, jogász, és munkakeresőként érzem és látom a problémákat! De miért kell hogy így legyen!? A Nőket nem szabad magukra hagyni az egyensúlyt kereső útjukon! Az Anyaságnak ára van?
Miért érdemes a projektedre szavazni?: Vissza kell adni a Dolgozó Anyáknak az értéküket, értékrendjüket erősíteni kell! Nem engedhetjük, hogy „elveszett munkaerő”-ként legyünk aposztrofálva! Sokkal több empátiát kérünk!
Hogyan tervezed megvalósítani? az Anyák összefogása, segítése, tanácsadás;
-társadalmi szolidaritás erősítése;
-szemléletmódváltás:munkáltató VS Anyák;
-rendszerszintű anyasági megoldások;
-non-profit munkaerő közvetítés összehangolása ORSZÁGOS szinten;
-Nemzetközi programok auditálása
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=b_vJO6VfW8Y&feature=related
Választott szervezet neve: Megbeszélés alatt
Egy kis magyarázatra szorul a pályázat: Nem lehetett bővebben kifejteni a kérdéseket, mert meghatározott karakter szám állt csak a rendelkezésre!
Azért is írtam ide le, mert ami benne van az a missziómra és a célomra tovább is érvényes, amit majd a későbbiekben tovább taglalok!
Itt szeretnék egy édes kis történetet leírni:
Nyár van! Gyerkőceim itthon, nincs ovi. Anya dolgozni is szeretne, de ugye Ők is igényt tartanak rám!
A mogyi terméknek van most egy nyeremény játéka, különböző dolgokat lehet nyerni, és egyik termékükön ezt észrevették, nagyon szerettek volna nyerni. Ezt megragadva kezdtem nekik mesélni arról, hogy anya is szeretne egy munkát megnyerni, melynek az a neve, hogy „Főállású Angyal”. Ezért kérem Őket, hogy most egy kicsit játszanak nélkülem, mert anyának írni kell a kedves bácsiknak, és néniknek, hogy angyal lehessen. Látom, hogy kislányom (3,5 éves) arcán teljes kétségbeesés lenyomata.
- Mi a baj?- kérdezem.
Már majdnem sírva mondja: És mikor fogsz visszaváltozni emberré?
Hát igen, az Ő kis észjárásuk! Kicsi Édesem, megijedt, hogy nem lesz neki Anyukája! Megnyugtattam, hogy attól mert Angyal leszek még az Ő anyukájuk maradok.
Erre Ő: Anya én is angyal akarok lenni!
Te már most is az vagy! (ugye egyetértetek, hogy minden gyermek egy kis Angyal!)
Eddig a történet, visszatérve a pályázatra.
Sajnos folyamatos falakba ütköztem, bontottam, ütköztem! De nem adtam fel, és újra nekiindultam. Szervezet nélkül is elindítottam a pályázatot (ez sem ment teljesen egyszerűen), abban a reményben, hogy sikerül június 30-ig egyeztetnem.
Három civil szervezettel felvettem a kapcsolatot.
Először egy ismerőssel, akinek nagyon illet a profiljukba, de szerintem pont a szabadságolásba csöppentem bele, mert rájuk nem jellemzően nem jelentkeztek.
Másik szervezetet kerestem. Telefonom közölte velem egy hölgy, hogy nekik már van egy jelöltjük, akit támogatnak. Teljesen letaglóztam, erre nem is mertem gondolni. Megköszönve, befejeztem a hívást.
Később kiderítettem, hogy egy szervezet több pályázatban is részt vehet, de…. Lehet, hogy rámenősebbnek kellett volna lenni? Rám ilyen nem jellemző, igen most biztosan gondoljátok, hogy pedig a mai világban csak az boldogul.
Nem adtam fel, kerestem egy harmadik alapítványt. Nagyon kezdett az idő fogyni. Sok keresgélés után, jött az aha érzés, igen megtaláltam! Sikerült egy kedves kapcsolattartóval beszélnem, aki kérte, hogy küldjem át a pályázatomat. Remény sugara megcsillant! Átküldtem, vártam, vártam! Nem jelentkeztek! (A mai napig nem jeleztek vissza! Igen, ha így állnak a dolgokhoz, akkor talán jobb, hogy nem velük!) Itt is felmerült bennem, hogy telefonálni kell! De nem tettem! Miért?
Ismét, az a kétség? Önmagunk legyőzése! Szükséges vagy nem!
Letelt a határidő, nem lett szervezetem, kiestem a pályázatból!
Nagyon elszomorodtam!
De tudom, hogy mint itt a képeken is,hogy kell a segítség, várják a gyerekek, hogy mosolygós dolgozó Anyukájuk legyen!
Köszönöm, ismét mindenkinek aki elolvasta a pályázatomat, és azt is nagyon köszönöm aki szavazott is!
Így szólt a kampányszövegem:
„Segítséget kérek, hogy én is segíthessek! "Csak" egy szavazat, de nekem sokat jelenthet, és remélem ezáltal majd másoknak is! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”
Tehát: KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!
Köszönöm továbbá a Drága Barátnőmnek a biztatás, hogy segített abban, hogy tovább is bízzak magamban és ne adjam fel, hogy menjek tovább akár egyedül is ezen az úton!
Szóval nem jutottam be a tükörbe, hogy a kezdő képpel fejezzem be!
Örülök, hogy kiírhattam!
Ismét! Mert már egyszer elszállt (mint egy angyal?) a blogom, ez majd egy másik történet!
"Soha ne hagyd, hogy a kételyek megbénítsanak! Hozz meg minden döntést, amit meg kell hoznod, akkor is, ha nem vagy biztos benne hogy helyes!!!" (Paulo Coelho)
Hiszem, hogy MI kisgyerekes Anyukák sem vagyunk „elveszett munkaerő” a piacon!!! Megtaláljuk az utunkat!
Úgy legyen!!!
20 év egy munkahelyen, az nagyon sok idő!
A fiam még egy éves sem lehetet, mikor kedvenc gyermekorvosunk járt nálunk, kinek megemlítettem, hogy úgy örülök, hogy ilyen mosolygós a gyermekem.
