„A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis mindenek fölött van. A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon. Nincs jövője, nincs akarata. Minden pillanat örökkévaló." (Osho)
Hogy miért ezzel az idézettel kezdem!?
A válasz egyszerű: szeretem a bárányfelhőket! Szépek és nyugtatóak, és szabadok! Fontosak ezek az érzések!
Szeretet, szépség, nyugalom és szabadság!
Kinek, mi jut ezekről az eszébe? Számomra a legfontosabb egység a CSALÁD! Csupa nagy betűkkel!
A Család pedig nem létezik mozgatórugó nélkül. Írhatnám úgy is, hogy egy összetartó személy nélkül.
Ki is lehet Ő?
Igen, igazad van, nem más mint az Anya!
Ezért is választottam mottómnak:
A Család érhálózatának a lüktetője az ANYA!
Nagyon szép feladat egy Nő életében Anyának lenni, azzá válni, felnőni a feladathoz, átérezni a felelősséget.
Remélem mindenki egyetért azzal, hogy a világ legcsodálatosabb dolga, amikor megfogan egy pici élőlény és növekszik ott benn.
Itt szeretném Mindenki hozzájárulását kérni, hogy hivatkozhassak az én Gyermekeimre írásaim során.
Teszem ezt azért, mert számomra Ők a legfontosabbak az életben, persze együtt az Apukájukkal, tehát az én kis Családom!
Nagyon sokat lehet Tőlük tanulni, már mint a gyerekektől. Figyelni kell rájuk, és sok mindenre rávilágítanak, az élet legegyszerűbb magyarázataival.
Visszatérve a születésre és az előzményeire. Kicsi Lányom szokott példálózni azzal, hogy Ő amikor fent volt még az égben a felhők között { biztos bárányfelhők voltak! (bárányka csoportba jár az oviban) –ugye nincsenek véletlenek, ezt tudjuk! } és várta, hogy lejöhessen akkor látta…!
Születésük után rádöbbenünk a Csodára! És folyamatosan érzékeljük, ahogy növekednek és értelmüket már ki is nyilvánítják, és tovább megyek vélemény alkotnak, valamint majd kioktatnak.
Itt jutott eszembe: nem vicc, de vicces:
Mire az ember rájön, hogy az apjának igaza volt, már ott a fia, aki úgy véli, hogy téved.
Tehát, a Gyermekeink! Igen Ők Csodák, kis individuumok ( Arisztotelész után szabadon). Kis teremtmények, emberpalánták! És mi Anyukák vagyunk felelősek értük, az elindításukért, a fejlődésükért minden tekintettben, gondolva itt a pocakra, az ottani életükre!
Nagyon szeretem az idézeteket és szeretem megosztani is! Szeretném ezen szokásomat, hobbimat gyakorolni itt is! Köszönöm a lehetőséget!
"Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen."(Rudolf Steiner)
Nyitó gondolatok során szerettem volna megvilágítani a Család, Gyerekek és ebben a szövetségben az Édesanyák fontosságát. Még tudnám ecsetelni tovább is! De ami késik az nem múlik!
Befejezésként ismét a felhők jelentését firtatnám:
A kínaiak szerint a termékenység, az életerő jelképe: a látható lélegzet. Szimbolizálja a szánalmat és a könyörületet is, mivel az esőt kibocsátó felhők minden élőlény táplálói. A viharfelhő Isten haragját jelképezi. Állandó változása miatt a metamorfózis (átalkulás) szimbóluma.[1]
Tehát , ugye érthető, hogy miért a felhő! Ezek az állítások a Család jellemzői is lehetnek! :
ü Termékenység, hát persze, nagyon fontos!,
ü Életerő, minden innen indul el a nagyvilágba!
ü Látható lélegzet; legjobb ha együtt tesszük, akkor van értelme, együtt a cél irányában!
ü Minden élőlény táplálója! Az állatoknál is fontos zen szövetség!
ü Végezetül, de nem utolsó sorban, pedig a viharfelhők hamar elmúlnak, hogy mi kell hozzá?
Csak egy szó: SZERETET!
Egy szó, de milyen ereje van! Ugye ezt Mindenki tudja!
Befejezésül egy idézet:
„Isten veled- mondta .
Isten veled- mondta a róka. tessék a titkom. nagyon egyszerű:jól csak a szívével lát az ember. ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Az idő, amit a rózsámra vesztegettem. . . - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Az emberek elfelejtették az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened!
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért. . .
Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
